Új királyi család Európában

Közismert, hogy Napóleon olasz származású, korzikai családban született, és miután kadétból Franciaország császárává emelkedett, kiterjedt családját igyekezett királyi hatalomhoz juttatni a meghódított országok trónjain. Joseph bátyját előbb nápolyi majd később spanyol, Louis öccsét holland, Jérome öccsét pedig vesztfáliai királlyá emelte. Leánytestvéreit pedig hercegekhez adta nőül. Napóleon bukása után azonban egyikük sem tudta megtartani királyi címét, ám a császár egyik kiváló tábornoka szerencsésebbnek bizonyult.

Jean-Baptiste Bernadotte tábornok Svédország királya lett, és dinasztiát alapított. Bernadott dél-franciaországi földbirtokos, nemesi családból származott. Apja ügyvédként működött, de ő - Napóleonhoz hasonlóan - a katonai pályát választotta. És szerencse csillaga őt is a magasba repítette, tábornok lett, s végül a katonai ranglétra csúcsára került: 1804-ben Franciaország marsalljává nevezték ki.

Egy évvel később - a császártól - megkapta a hercegi címet és Monte Corvo hercege lett. De Napóleonnal nem volt felhőtlen a viszonya, mivel Bernadotte nem mindenben osztotta a császár nézeteit. A nagyobb büntetéstől - valószínűleg - csak Napóleon családjához fűződő rokoni kapcsolata mentette meg. Bernadotte ugyanis feleségül vette Napóleon korábbi menyasszonyát, Joseph Bonaparte feleségének a nővérét.

A svéd parlament 1810-ben - valószínűleg Napóleon kegyeit keresve - Bernadotte marsallt választotta a gyermektelen XIII. Károly király utódjául. Bernadotte azonban, nagyon taktikusan, azonnal nem fogadta el a királyi címet, de a svéd politika irányítását a kezébe vette. Egyesítette Norvégiát Svédországgal, és úgy intézte, hogy az ország szigorúan tartsa távol magát az európai ügyektől, maradjon semleges. Ezt a semlegességi politikát a svédek azóta is megtartották.

A császárság bukását követően, három évvel azután, hogy Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, Bernadotte marsallt végül is, XIV. Károly János néven Svédország királyává koronázták. A napjainkban is uralkodó svéd király, XVI. Károly Gusztáv az ő egyenesági leszármazottja.