Mi is a csoda? Hihetetlennek látszó, valóságon túli jelenség, misztérium, titok, rendkívüliségével ámulatba ejtő. Ami körül vesz bennünket az szürke, egyszerű és magától értetődő. Holott a valóság időnként ámulatba ejt bennünket is.
Tettek-e már zarándokutat ismeretlen vallások szentélyeihez, bolyongtak-e már a természet szobrászainak ámulatba ejtő helyein, lestek-e már túzokra a pusztában, esetleg voltak-e már vulkanikus hegy gyomrában, vagy lovagkori templom romjainál?
Ha még nem? Könnyen megtehetik! Hiszen ezek a mesébe illő helyek itt vannak körülöttünk, elérhető közelségben, Magyarországon. A világ legnyugatibb mohamedán szent helye, a kiskunsági homokbuckák, a Hór völgyének sziklafalai, a barcsi ősborókás, szoborpark a nagyharsányi kőbányában, a karcsai rotunda, aranybányák Zemplénben, buddhista szentély Taron, és még sorolhatnánk sokáig.
Hazánk szinte minden tájegysége rejt valami izgalmasat. Ne hanyagoljuk el rejtőzködő értékeinek felkeresését és megismerését, hiszen az alkotó természet és az alkotó ember műveivel időutazást is tehetünk az őskortól napjainkig, s betekinthetünk a jövőbe is!
Tegyünk utazást, keressünk fel falvakat, városokat, várakat, kastélyokat, de a kulcs: gondoljunk arra, hogy milyen érdekes és értékes dolgok vesznek bennünket körül. Ezek az értékek még megvannak, bár méltánytalanul elhalványultak már a globalizált világ csillogó egyen öltözete alatt.
Fedezzük fel újra együtt Magyarországot, csodálkozzunk rá, és őrizzük meg az eljövendő nemzedékek számára, a szépséget, az egyedit, az eredetit, a természetes kincseket.
Hallgass a szívedre!
Gondolatok az életről, munkánkról és céljainkról...
(Andrew Matthews könyvének fejezet címei, a bölcsesség mélyreható üzenetei.)
A világ a tanítómesterünk, és azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Ha egy leckét nem tanulunk meg, akkor feladják nekünk még egyszer...és még egyszer! Amint megtanultuk, egy újabb lecke következik.
Az univerzumnak nincsenek kedvencei. Sikereid és boldogságod a természet elvein és törvényein alapulnak - és azon, hogy hogyan használod azokat.
Életed tökéletesen visszatükrözi meggyőződéseidet. Amikor megváltoztatod a világról alkotott legmélyebb meggyőződéseidet, akkor ennek megfelelően fog változni életed.
Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzekhez...elszúrsz mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!
Amire az életedben összpontosítasz, az gyarapodni fog...ezért gondolj arra, amit szeretnél!
Hallgass a szívedre! Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, - hanem az, hogy valami iránt lelkesedj!
Isten sohasem fog lekászálódni a felhők közül, hogy azt mondja: "Na most megengedem, hogy sikeres legyél!" Erre magadnak kell engedélyt adnod!
Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. Ha nagyobb lelki békét akarsz, hagyj fel azzal, hogy mindent felcímkézel "jó"-nak vagy "rossz"-nak!
Hogyan szeretheted az embereket? Egyszerűen fogadd el őket! A teljes elfogadás a feltétel nélküli szeretet.
A küldetésed nem az, hogy megváltoztasd a világot. A küldetésed az, hogy te változz. Nincsenek "külső" megoldások, csak "belső" megoldások léteznek.
(Andrew Matthews könyvének fejezet címei, a bölcsesség mélyreható üzenetei.)
A világ a tanítómesterünk, és azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Ha egy leckét nem tanulunk meg, akkor feladják nekünk még egyszer...és még egyszer! Amint megtanultuk, egy újabb lecke következik.
Az univerzumnak nincsenek kedvencei. Sikereid és boldogságod a természet elvein és törvényein alapulnak - és azon, hogy hogyan használod azokat.
Életed tökéletesen visszatükrözi meggyőződéseidet. Amikor megváltoztatod a világról alkotott legmélyebb meggyőződéseidet, akkor ennek megfelelően fog változni életed.
Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzekhez...elszúrsz mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!
Amire az életedben összpontosítasz, az gyarapodni fog...ezért gondolj arra, amit szeretnél!
Hallgass a szívedre! Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, - hanem az, hogy valami iránt lelkesedj!
Isten sohasem fog lekászálódni a felhők közül, hogy azt mondja: "Na most megengedem, hogy sikeres legyél!" Erre magadnak kell engedélyt adnod!
Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. Ha nagyobb lelki békét akarsz, hagyj fel azzal, hogy mindent felcímkézel "jó"-nak vagy "rossz"-nak!
Hogyan szeretheted az embereket? Egyszerűen fogadd el őket! A teljes elfogadás a feltétel nélküli szeretet.
A küldetésed nem az, hogy megváltoztasd a világot. A küldetésed az, hogy te változz. Nincsenek "külső" megoldások, csak "belső" megoldások léteznek.
A Székely Hadosztály
A magyar történelemnek léteznek olyan dicsőséges időszakai, amelyek példát mutatnak nemcsak a mának, de a mindenkor élethalálharcukat vívó nemzeteknek is.
Az utóbbi évtizedekben írt történelem könyveket olvasva azonban, az a rossz érzése támad az embernek, hogy ez a közismerten vitéz, hazaszerető nép minden katonai és politikai harcát elveszítette. Ezt olyannyira sikerült is belesulykolni a most élő nemzedékbe, hogy lassan elhiszi: nem volt, és nem is lesz módja kezébe vennie saját sorsának alakítását.
Történelemkönyveink néhány rövid tényszerű közlésen túl nem is szerepeltetnek bizonyos, elhallgatott eseményeket, így jórészt nem is tudnak róla a Trianon után felnőtt generációk. Most egy ilyen agyonhallgatott, felejtésre ítélt, de dicsőséges eseménnyel ismerkedjünk meg!
1918 őszén - az első nagy világégés végén - a 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezred katonái - miután végigharcolták a nagy háborút - visszatértek Nagyváradra. Agyagembereknek nevezték őket, mert idegen földön a latyakos, sáros lövészárkokban rájuk ragadt a sár. Teljes fegyverzetben érkeztek a "Pece parti Párizsba", de le sem moshatták magukról a rájuk száradt agyagot, máris honvédő harcba keveredtek.
Ugyanis az Erdélyt elözönlő idegen csapatokat valakinek meg kellett állítania. És támadt is egy hatalmas akarattal rendelkező kis sereg, amelyik szembe mert menni, előbb a betolakodó idegen csapatokkal, majd a vörös diktatúra csapataival is.
1918 novembere és 1919 áprilisa között Észak-Erdély és a Partium területén szolgáló, székely és erdélyi menekülő csoportokból - a 4.(nagyváradi) honvéd gyalogezred katonáiból, a kolozsvári 38. honvéd hadosztály maradékából és egy kárpátaljai rutén zászlóaljból - szerveződött ugyanis egy különítmény. Parancsnoka Kratochwill Károly ezredes, aki szervezte és vezette is az alakulatot. Legnagyobb létszáma 13 ezer fő (köztük 649 tiszt), 68 löveg és egy repülőosztály. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vette föl a különítmény, amikor már harcban állt a 26 ezer fős támadó román hadsereggel.
Kétfrontos harcukat - a román inváziós és a vörös diktatúra csapatai ellen - utánpótlás nélkül is addig folytatták, amíg erejükből tellett. Többször visszaverték a túlerőben lévő ellenségeket, de végül hősies honvédő harcukat feladták, április 26-án Demecsernél lették a fegyvert.
Kratochwill ezredest bebörtönözték, de 1920-ban szabadult. Figyelemre méltó adat, hogy a Hadosztály kötelékében acélozódott - egy fiatal, Csíkból származó százados - Márton Áron, Erdély későbbi püspöke.
A honvédő harc elbukása után nem maradt el a szokásos népirtás sem, Köröstárkányon a falu lakosságára géppuskatüzet zúdított a román inváziós sereg, de a vérengzésről évtizedekig beszélni sem lehetett.
Az 1919-es Székely Hadosztály volt a történelmi Magyarország utolsó honvédő hadosztálya. Emléke megőrzésre érdemes!
Az utóbbi évtizedekben írt történelem könyveket olvasva azonban, az a rossz érzése támad az embernek, hogy ez a közismerten vitéz, hazaszerető nép minden katonai és politikai harcát elveszítette. Ezt olyannyira sikerült is belesulykolni a most élő nemzedékbe, hogy lassan elhiszi: nem volt, és nem is lesz módja kezébe vennie saját sorsának alakítását.
Történelemkönyveink néhány rövid tényszerű közlésen túl nem is szerepeltetnek bizonyos, elhallgatott eseményeket, így jórészt nem is tudnak róla a Trianon után felnőtt generációk. Most egy ilyen agyonhallgatott, felejtésre ítélt, de dicsőséges eseménnyel ismerkedjünk meg!
1918 őszén - az első nagy világégés végén - a 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezred katonái - miután végigharcolták a nagy háborút - visszatértek Nagyváradra. Agyagembereknek nevezték őket, mert idegen földön a latyakos, sáros lövészárkokban rájuk ragadt a sár. Teljes fegyverzetben érkeztek a "Pece parti Párizsba", de le sem moshatták magukról a rájuk száradt agyagot, máris honvédő harcba keveredtek.
Ugyanis az Erdélyt elözönlő idegen csapatokat valakinek meg kellett állítania. És támadt is egy hatalmas akarattal rendelkező kis sereg, amelyik szembe mert menni, előbb a betolakodó idegen csapatokkal, majd a vörös diktatúra csapataival is.
1918 novembere és 1919 áprilisa között Észak-Erdély és a Partium területén szolgáló, székely és erdélyi menekülő csoportokból - a 4.(nagyváradi) honvéd gyalogezred katonáiból, a kolozsvári 38. honvéd hadosztály maradékából és egy kárpátaljai rutén zászlóaljból - szerveződött ugyanis egy különítmény. Parancsnoka Kratochwill Károly ezredes, aki szervezte és vezette is az alakulatot. Legnagyobb létszáma 13 ezer fő (köztük 649 tiszt), 68 löveg és egy repülőosztály. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vette föl a különítmény, amikor már harcban állt a 26 ezer fős támadó román hadsereggel.
Kétfrontos harcukat - a román inváziós és a vörös diktatúra csapatai ellen - utánpótlás nélkül is addig folytatták, amíg erejükből tellett. Többször visszaverték a túlerőben lévő ellenségeket, de végül hősies honvédő harcukat feladták, április 26-án Demecsernél lették a fegyvert.
Kratochwill ezredest bebörtönözték, de 1920-ban szabadult. Figyelemre méltó adat, hogy a Hadosztály kötelékében acélozódott - egy fiatal, Csíkból származó százados - Márton Áron, Erdély későbbi püspöke.
A honvédő harc elbukása után nem maradt el a szokásos népirtás sem, Köröstárkányon a falu lakosságára géppuskatüzet zúdított a román inváziós sereg, de a vérengzésről évtizedekig beszélni sem lehetett.
Az 1919-es Székely Hadosztály volt a történelmi Magyarország utolsó honvédő hadosztálya. Emléke megőrzésre érdemes!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)