Az Erdélyi Fejedelemség Hadserege

Erdély mint földrajzi fogalom a Szamos, a Maros és az Olt, valamint mellékfolyóik medencéjét jelöli, melyet a Déli- és Keleti-Kárpátok karéja és az Erdélyi-középhegység alacsonyabb vonulatai ölelnek körül.

Az Erdélyi Fejedelemség születésével egy időben bontakozott ki a hadügyi forradalom Nyugat-Európában, melynek eredményei Közép-Európában is éreztették hatásukat.

A fejedelemség ugyan fennállása végéig megőrizte a Magyar Királyságtól örökölt kiváltságokon alapuló középkori hadszervezetét, de emellett a fejedelmi udvar körül fokozatosan kialakult a néhány ezer fős állandó zsoldoshadsereg is.

Az ország határain olaszbástyás várak épültek, s ezeket a fejedelemség területén működő műhelyek látták el tüzérséggel. Tömegessé vált a kézi lőfegyverek használata. A magyarországi és az erdélyi gyalogság 16. század végére már szinte kizárólag lövészekből állt.

A 17. század közepéig az alig egymillió lakosú fejedelemségből 12-14 ezer, a háromszázezer lakosú Partiumból 4 ezer főt lehetett mozgósítani egy-egy támadó hadjárat esetén. Ez igen tekintélyes haderőt képviselt a térségben!

Az erdélyi hadsereg az Oszmán Birodalom határvidékének viszonyaihoz alkalmazkodó fegyvernemi megoszlása, fegyverzete és taktikája, valamint a hagyományos hadszervezet katonáinak tapasztalatlansága és hiányos felszerelése miatt azonban hátrányos helyzetben volt a hasonló nagyságú nyugat-európai zsoldosseregekkel szemben. Ennek ellenére többnyire sikerrel működött a fejedelmek politikai céljainak megfelelően.

A 17. század második felében azonban Erdély már nem tudott lépést tartani az újabb változásokkal.

Nyugat-Európában nagy létszámú, jól képzett, állandó hadseregek jöttek létre, a fejedelemség viszont elveszítette területe egyharmadát, mozgósítható hadereje pedig 7-8 ezer főre csökkent. Az erdélyi haderő már lokális feladatok megoldására sem volt elegendő, csupán a határok őrizetét tudta eredményesen ellátni.

Az 1680-as években pedig, amikor az erdélyi csapatoknak Lipót császár seregeivel kellett volna összemérnie erejét, csupán a politikusok bölcsessége mentette meg az ország hadseregét a biztos vereségtől.