"Kitartok amellett, hogy a világ Isten lenyomata, hely, ahonnan Isten kivonult. Noha ez a szemlélet kissé bonyolulttá teszi a világ megértését és kétségessé teszi a személyiség értékét, valamint csökkenti az ember ellenállását a szülők terrorjával szemben, végül mégiscsak olyan tévedésekhez vezet, melyek felvilágosítóbbak a megcáfolhatatlan tudományos felfedezéseknél.
Az Isten "alakjának" felismerése bármely eseményben tudniillik mindig az egészre és nem csak egy részletre vonatkozik. Ha a fák az alkonyatban mozgásképtelenek, elvarázsolt hajdani emberek csoportját jelenítik meg, hajukban, karjaikban almákkal, s jellegzetes csöndjüket folyamatos lassú beszédnek halljuk, az sokkal inkább utal történelmünk kezdeteinek titokzatosságára, mint ha ugyanezt a kertet csak méreteivel, a gyümölcsfák mennyiségével és hasznosságával határoznánk meg.
Lehetetlen vállalkozásnak tartom, vagy nem is tudom minek nevezzem, életünket úgy élni le, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt az elkerülhetetlen élményt, melyben élesen megkülönböztetjük magunkat másoktól, hogy föl ne fedezzük azt a különös tényt, hogy különbözésünk egyben mindennél magasabb rendű valóságunk, és éppen ez tesz alkalmassá arra, hogy szeressük a világot, és egynek érezzük magunkat vele."
(Könyv az építészetről, Makovecz I.)