A magyar történelemnek léteznek olyan dicsőséges időszakai, amelyek példát mutatnak nemcsak a mának, de a mindenkor élethalálharcukat vívó nemzeteknek is.
Az utóbbi évtizedekben írt történelem könyveket olvasva azonban, az a rossz érzése támad az embernek, hogy ez a közismerten vitéz, hazaszerető nép minden katonai és politikai harcát elveszítette. Ezt olyannyira sikerült is belesulykolni a most élő nemzedékbe, hogy lassan elhiszi: nem volt, és nem is lesz módja kezébe vennie saját sorsának alakítását.
Történelemkönyveink néhány rövid tényszerű közlésen túl nem is szerepeltetnek bizonyos, elhallgatott eseményeket, így jórészt nem is tudnak róla a Trianon után felnőtt generációk. Most egy ilyen agyonhallgatott, felejtésre ítélt, de dicsőséges eseménnyel ismerkedjünk meg!
1918 őszén - az első nagy világégés végén - a 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezred katonái - miután végigharcolták a nagy háborút - visszatértek Nagyváradra. Agyagembereknek nevezték őket, mert idegen földön a latyakos, sáros lövészárkokban rájuk ragadt a sár. Teljes fegyverzetben érkeztek a "Pece parti Párizsba", de le sem moshatták magukról a rájuk száradt agyagot, máris honvédő harcba keveredtek.
Ugyanis az Erdélyt elözönlő idegen csapatokat valakinek meg kellett állítania. És támadt is egy hatalmas akarattal rendelkező kis sereg, amelyik szembe mert menni, előbb a betolakodó idegen csapatokkal, majd a vörös diktatúra csapataival is.
1918 novembere és 1919 áprilisa között Észak-Erdély és a Partium területén szolgáló, székely és erdélyi menekülő csoportokból - a 4.(nagyváradi) honvéd gyalogezred katonáiból, a kolozsvári 38. honvéd hadosztály maradékából és egy kárpátaljai rutén zászlóaljból - szerveződött ugyanis egy különítmény. Parancsnoka Kratochwill Károly ezredes, aki szervezte és vezette is az alakulatot. Legnagyobb létszáma 13 ezer fő (köztük 649 tiszt), 68 löveg és egy repülőosztály. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vette föl a különítmény, amikor már harcban állt a 26 ezer fős támadó román hadsereggel.
Kétfrontos harcukat - a román inváziós és a vörös diktatúra csapatai ellen - utánpótlás nélkül is addig folytatták, amíg erejükből tellett. Többször visszaverték a túlerőben lévő ellenségeket, de végül hősies honvédő harcukat feladták, április 26-án Demecsernél lették a fegyvert.
Kratochwill ezredest bebörtönözték, de 1920-ban szabadult. Figyelemre méltó adat, hogy a Hadosztály kötelékében acélozódott - egy fiatal, Csíkból származó százados - Márton Áron, Erdély későbbi püspöke.
A honvédő harc elbukása után nem maradt el a szokásos népirtás sem, Köröstárkányon a falu lakosságára géppuskatüzet zúdított a román inváziós sereg, de a vérengzésről évtizedekig beszélni sem lehetett.
Az 1919-es Székely Hadosztály volt a történelmi Magyarország utolsó honvédő hadosztálya. Emléke megőrzésre érdemes!